Többen megtapasztalták már, de majd mindenki legalábbis hallott róla, hogy mindannyiunk életében… valahol a csúcs táján… 33-38 éves korunk körül, beüt a krach. Amikor minden jól működhetne, egyik-napról a másikra, nem ritkán hónapokig, néha évekig semmi sem úgy működik már, ahogyan kellene. Akinek a családi rutin szilárd kereteket ad, az könnyebb ”fájdigálásokkal” megúszhatja. Aki szabadon él, családtól, pártól, néha még sziklaszilárd céloktól is mentesen, annak nem csak a teste inthet be, de a lelked is megsajdul, és az élete egyetlen kétségbeesett kereséssé válhat.

Honnan veszem ezt? És miért gondolom, hogy ennek egy blogot érdemes szentelni?

A munkahelyi állandó és kíméletlen hajtás, és egy csodálatos indiai út melléktermékére kapott intenzív szteroid-kúra hatására 2007 végére nem csak a ruháimat, hanem úgy tűnt, hogy az életemet is kihíztam. Nem fértem el a bőrömben és a korábban megbecsült, szabad életviszonyaim között sem már. Valaminek változnia kellett! Ez a változás, önmagam újra megtalálása és az elhatározás, hogy az életet nem csak fejben, másokkal okoskodásokban többször hangsúlyozva, hanem az örömeit megtapasztalva és élni kell - számomra hosszú évekig tartott. Az ismerőseim, barátaim körében sokan - nők és férfiak, lelkes, optimista, aktív emberek -  keresztülfutnak némi szerencsével egy enyhébb válságon, amelyben a szálak az egyedüllétről, az életcél keresésről és nagyon gyakran a biokémiáról, a testi folyamataink és lelki hatásaik összefonódásáról szólnak.

A kört elÅ‘ször magam miatt futottam a témával, aztán jó coachként mások eseteit és meghatározó körülményeit, élményeit is belevittem a kutatásomba. Elveket, gondolatokat, utakat és képleteket kerestem ahhoz, hogyan tudjuk ebben a különösen kritikus idÅ‘szakban visszanyerni vagy éppen elÅ‘ször megtalálni önmagunkat, testi, lelki és szellemi értelemben is. Ez a “receptes” könyv folyamatosan bÅ‘vül – a te kérdéseid által is.

Köszönöm, hogyha olvasol. Köszönöm, hogyha kérdezel, hozzászólsz és megosztod tapasztalataidat.

Wiesner Edit